Műlegyek sós vízben: három nap Cap d'Agde környékén
Felhívom Matthieu-t: "Mit szólnál egy kis legyezéshez a tengerparton?"
Az első kategóriába sorolt horgászvizeken véget ért a horgászvezetői szezon, így örömmel igent mond. El is indulunk három napra Agde környékére, legyezőbotjainkkal és egy felfedezésre váró új világ ígéretével. A pisztrángos folyókon otthonosan mozgunk, a tengeri horgászatban viszont kezdők vagyunk.
A torkolat
Első horgászhelyünk a Clot de Malhet-csatorna torkolata. A tramontana 50 km/h-s széllökésekkel fogad, alaposan megnehezítve a dobásokat. Háttal kell állnunk a szélnek, és az erejét kihasználva juttatni célba a streamereinket. A légyválasztékunk meglehetősen egyszerű: néhány Deceiver, különböző színű Clouser Minnow, pár Crazy Charlie (súlyozott garnélautánzat, hogy a fenék közelében vezethessük), két-három úszó műlégy (Foam Skater típusú), és persze homokiangolna-utánzatok, például Surf Candy!
Az Hérault közelmúltbeli áradásai elszínezték a vizet. Feltűnő, flashy mintákkal próbálkozunk, hogy jól elüssön a színük a csokoládébarna víztől. Egymást követik a dobások. Már ránk is sötétedik, de egyetlen rávágásunk sem volt.
Legyezőhorgászat Agde sziklafalainak tövében
A második nap reggelén stratégiát váltunk. Irány az Agde sziklafalai alatt húzódó kristálytiszta víz. Ősi, szinte a világ születését idéző táj és fények fogadnak. Felkapaszkodunk a sziklatömbökre, hogy szembeszálljunk a széllel.
A műlégy mozgatásának különböző módjaival és strips behúzásokkal kísérletezem, kitartóan próbálkozom a Roly Poly technikával - úgy hallottam, a tengeri sügér jól reagál a gyorsan vezetett műlegyekre.
Megcsúszik a lábam egy síkos sziklán, és elázik. Ha már így alakult, felmérem a víz hőmérsékletét is. Még mindig nagyon meleg. Talán túlságosan is? A csekély halmozgás láttán ez is felmerül bennünk. Szóba elegyedünk a helyi horgászokkal; mind ugyanazt mondják: nehezek a körülmények, és a halak már hetek óta alig aktívak. Ettől rögtön más megvilágításba kerülnek az első, nem túl eredményes próbálkozásaink...
Az új felszerelésem
A 9 láb hosszú, 8-as zsinórosztályú Guideline LPX legyezőbot az Aura legyezőorsóval és a Coastal intermediate legyezőzsinórral jól kiegyensúlyozott együttest alkot. A széllökések ellenére is élvezem a dobásokat. A sziklák között a Sondergaard Coastal zsinórgyűjtő kosaram megóv a gubancoktól és az elakadásoktól.
Csőrös csukák nyomában a Cap hullámtörőjén
Új helyet keresünk, és a Cap hullámtörőjét választjuk, ahol különféle kisebb streamerekkel próbálkozunk. Matthieu megpillant egy szép csőrös csukát. A rendkívül támadókedvű hal követi a homokiangolna-utánzatot. Megakad. Aztán hamarosan le is marad... Matthieu ekkor a látott halra történő legyezés mellett dönt (előjönnek a folyóvízi emlékek!), és végigjárja a hullámtörőt. Meglát egy második csőrös csukát, megakasztja, de az is ugyanúgy lemarad. Nem is olyan egyszerű megakasztani ezt a tűhegyes csőrű halat!
Látott pérhalakra legyezve a kikötő kijáratánál
A harmadik napon a kikötő kijáratához indulunk, hogy látott pérhalakra legyezzünk - ezek a helyiek muge-jai! Félretesszük a streamereket, és apró, visszafogott műlegyekre váltunk: bolharákokra (amelyekkel kis garnélákat szeretnénk utánozni), apró nimfákra és kenyérutánzatokra. Azt mondani, hogy a pérhal óvatos, enyhe kifejezés. Egyenesen paranoiás, és az a néhány kapás is csak alig észrevehető csipegetés! Finom szerelékkel és a parttól jókora távolságra kell horgászni. Végül azért mintegy tíz pérhal elcsábul a kenyérutánzatunkra. Ez kicsit visszaadja a kedvünket. Kipróbálom a szárazlégy és nimfa egy szereléken történő használatát két "kenyérléggyel": az egyik úszik, a másik a víz alatt van. Egy kis tengeri keszeg vevő is rá!
Tengeri sügér a műlégy nyomában
Mégis egy másik hal hagyja bennünk a kikötő legélénkebb emlékét. Matthieu észrevesz néhány portyázó csőrös csukát, és egy Surf Candy-t köt az előkevégére. Többször is dob, és megint lemarad egy csőrös csukája. A következő dobásnál egy szép tengeri sügér jellegzetes árnya jelenik meg a homokiangolna-utánzat mögött. A sügér követi a műlegyet, de nem kapja el. Másodszor is visszatér, kíséri a streamert... majd eltűnik. Rövid, de biztató találkozás. És kérdéseket is felvet. "Mit mulasztottam el? Mit rontottam el? - töpreng Matthieu. - A műlegyemmel volt a gond, a műlégy mozgatásával, a bevontatás sebességével, vagy túl jól látszott az alakom a rakparton?"
Utolsó dobások a strandon, alkonyatkor
Egy kiadós, erőt adó délutáni étkezés után - szerencsére a tengerparti éttermek későn is felszolgálnak! - úgy döntünk, ismét a tengeri sügérre összpontosítunk, és teszünk még egy utolsó próbát: a strand sekély vizében és hullámai között horgászunk. Matthieu kihasználja az alkalmat, fürdőruhára vetkőzik, és belegázol a vízbe. Egy kis piros streamerrel, amelyet közvetlenül a fenék fölött vezet, fog egy sárkányhalat. Nekem közben jókora rávágásom van a hullámok között. Rögtön új erőre kapunk! Az utolsó fényekig kitartunk; úgy tartják, a tengeri sügér éjjel aktívabb, mint nappal. A látóhatár okkerszínű fátylat ölt, majd bíborba vált, a tenger fémesen kékké sötétedik. Ebben a félhomályban dobálunk, a kemény homokra fektetjük a legyezőzsinórt, így hosszabbakat is dobhatunk. Beáll az éjszaka, és fájó szívvel hagyjuk magunk mögött a strandot és a tengerpartot.
Ezek a napsütéses őszi napok a Földközi-tenger szelében és sós levegőjében jó ízelítőt adtak az új terepből. Arra is rámutattak, milyen keveset tudunk még erről a közegről... De éppen ez teszi különösen izgalmassá az élményt: újra átélni a kezdetek bizonytalanságát, tétovázását és kíváncsiságát. A tengeri legyezőhorgászatban még csak most születtünk. Örömmel térünk majd vissza dobálni és a zsinórt behúzva vezetni a műlegyeket, néhány tapasztalattal gazdagabban, de ugyanilyen kíváncsian. Folytatása következik!
- AZ UTAZÁS SORÁN KIPRÓBÁLT FELSZERELÉS -
